Tagjaink

Egyesületünk tagjai között fazekasok, szövők, hímzők, kosárfonók, nemezesek,  csipkeverők, fafaragók, kékfestők, játékkészítők, mézeskalácsosok, stb. vannak.

Mindenkit szeretettel várunk rendezvényeinkre, kiállításokra, táborainkba, kézműves foglalkozá-sainkra.

Navigáció

Bejelentkezés

Egyesületünket megtalálja a Facebookon is

Bemutatkozás

A Duna-Tisza közi Népművészeti Egyesület jogelődje, a Bács-Kiskun megyei Népművészeti Egyesület1982-ben alakult. A térségben élő és alkotó tárgyi népművészettel, kézművességgel foglalkozó alkotókat – hímzőket, szövőket, fafaragókat, fazekasokat, játékkészítőket, mézeskalács készítőket, kékfestőket, kosárfonókat, nemezkészítőket tömöríti, - taglétszámunk jelenleg 179 fő.

Egyesületünk tagjai feladatuknak tekintik a hagyományőrzést, a paraszti tárgykultúra ápolását, továbbvitelét. Két országos hatókörű csoport is csatlakozott egyesületünkhöz, a Játék Céh és a Nemezművészeti Alkotóközösség.

Tagjaink közül 36-an rendelkeznek Népi Iparművész kitüntetéssel, 5-en Népművészet Ifjú Mestere, és 16-an a legrangosabb, Népművészet Mestere kitüntetéssel. Ezen címek birtokosai életútjukkal, alkotói tevékenységükkel bizonyítják a népművészet fontosságát, továbbélését. Az egyéni elismerések mellett egyesületünk 2008-ban a Magyar Kultúra Napja alkalmából a népművészet és népi iparművészet hagyományát őrző és fejlesztő tevékenységéért Csokonai Vitéz Mihály-közösségi díjat kapott.

Úgy gondoljuk, hogy a népművészet a paraszti, önellátó életforma megszűnésével nem zárult le, népművészetünk továbbélése a ma is használható tárgyak készítésében rejlik. Ez az alkotóktól tudatos tervezői tevékenységet, folyamatos tanulást igényel, de a hagyományok pontos ismeretét is magában hordozza. Az alkotók, engedelmeskedve az ősi parancsnak, olyan alkotásokat hoznak létre, amik a népi kultúrában gyökereznek. A magyar népművészet gazdagsága olyan táptalaj, amelynek segítségével még nagyon sokáig képes lesz a magyar népművészet megújulni.

 

Egyesületünk vezetője a megalakulástól 2007-ig, 25 éven át dr. Bánszky Pál művészettörténész volt. Ő a kezdetektől felkarolta azokat az alkotókat, akik a néphagyományon alapuló népi iparművészettel foglalkoztak. Munkásságának köszönhetően sokan megismerkedtek a népművészettel, felismerték a megújulás lehetőségét tárgyaik készítésével. Szót emelt a „vitrin, a repülőtéri” népművészet ellen, ragaszkodott a korunk követelményeinek is megfelelő, természetes anyagból készült, használati tárgyak készítéséhez. A 70-es években felnövekvő „Nomád nemzedék” munkájának folyamatos segítője, támogatója lett.

Egyesületünk tagjai a nyári alkotótáborokban formálódtak közösséggé. Kezdetben Kígyós adott otthont az egyesület táborainak, majd Jakabszálláson kaptunk meg egy Klebelsberg-féle elhagyott tanyasi iskolát használatra. Ott alakítottunk ki magunknak rengeteg munkával egy életteret. A jakabszállási alkotóház sok alkotó számára nyújtott feltöltődést, tanulási lehetőséget, az együttmunkálkodás örömét. Sokak számára az egyhetes tábor volt az év fénypontja.

2004-ben Jakabszállás Önkormányzata saját használatba vette az iskolát, az egyesület részére a felépített nádtetős, galériás faház alapanyagárát fizette csak meg. Ez az összeg azonban önrészként szerepelhetett egy jelentős pályázaton, mely egy új alkotóház alapjait teremtette meg. Egyesületünk megvásárolt egy tanyát Nagykőrösön, melyből sok-sok munkával kialakította új „otthonát”.

Az új alkotóházunk 2009-től Nagykőrösön várja a tanulni-, munkálkodni vágyókat. A alkotóház felújítása, élettel való megtöltése Polyák Albert nevéhez fűződik, aki 2012-ig segítette elnöki munkájával, tudásával egyesületünket.

A nagykőrösi alkotóházban nyaranta szövő, hímző, fafaragó, csipkeverő, nemezkészítő, kosárfonó táborokban adják át a mesterek tudásukat. Fontosnak tartjuk, hogy egyre többen megismerkedhessenek a népművészettel, a kézművességgel, hiszen nem az öncélú alkotásra törekszünk. Valljuk, hogy az átalakult, értékeket kereső, uniformizált világunkban a mai életvitelhez, lakás- és környezetkultúrához alkalmazkodó tárgyak készítésével van jövője a népművészetnek. Az átalakult világhoz nem a tárgyak átalakításával válaszolunk, de nem is múzeumi tárgyak másolásával, hanem betartva az alapelveket, a természetes anyagok használatát, a formákat, motívumokat, kompozíciókat, a jelen kihívásaihoz, a társadalmi igényekhez alkalmazkodó alkotásokkal visszük tovább őseink tudását.