Tagjaink

Egyesületünk tagjai között fazekasok, szövők, hímzők, kosárfonók, nemezesek,  csipkeverők, fafaragók, kékfestők, játékkészítők, mézeskalácsosok, stb. vannak.

Mindenkit szeretettel várunk rendezvényeinkre, kiállításokra, táborainkba, kézműves foglalkozá-sainkra.

Navigáció

Bejelentkezés

Egyesületünket megtalálja a Facebookon is

Repáruk Dezső tekerőlant készítő

A tekerőlant (tekerő, nyenyere, nyekerő, szentlélekmuzsika, kolduslant, forgólant) olyan vonós hangszer, melynek dallamhúrját és kísérőhúrjait a játékos a begyantázott fakorongot forgatva egyidejűleg hozza rezgésbe, miközben másik kezével a billentyűket benyomva, az érintőket („kottákat”) nyomva a húrra – annak hosszát, és ezzel hangmagasságát változtatva – játssza a dallamot. Jellegzetes hangzást adnak az állandóan megszólaló kísérőhúrok (burdonhúrok), és a tekerőlant sajátos ritmushangjai, a reccsentő hangok is, melyek által a zenei hangsúlyozás, a dallam ritmusa is kiemelhető.

A 10. századtól egész Európában elterjedt, akkoriban kifejezetten arisztokratikus hangszer volt.  A múlt század elején már „kolduslant”, „nyenyere” névvel illették, régi fénye megkopott, a kor, amit képviselt, elfelejtődött.

Magyarországon első írásos emlék a 16. századból maradt ránk, és a kuruckorban ábrázolták először. Népi hangszerként az Alföld középső és déli részén volt használatos. Ma reneszánszát éli, historikus hangszerként ugyanolyan megbecsülés övezi ezt az érdekes, régi hangszert, mint fénykorában, mikor fejedelmek udvaraiban játszottak rajta.

Tekerőlant teste lehet csellóhoz vagy lanthoz hasonló, hossza 75 cm, legnagyobb szélessége 35 cm, legnagyobb magassága 21 cm körül van. Három húrjának neve: „prím” , „recsegő” és „bőgő”. Fő részei: test (dob), kulcsszekrény és kottaház. A forgatás jobb kézzel a hangszer testének jobb oldalán elhelyezett karral történik. A kereket ugyanúgy gyantázni kell, mint a hegedű vonóját. A hangszer ellentétes oldalán a „fej”-ben négy húr hangolására alkalmas kulcs található. A hangszer bal kéz felőli részére épített szögletes fadoboz, a „kottaház” oldalán kétsoros kromatikus billentyűzet van, ennek segítségével lehet a dallamhúr rezgő hosszúságát a fogólapos hangszereknél ismert módon megváltoztatni, dallamot létrehozni.
Repáruk Dezső bútorasztalosként kezdte pályafutását, ami mellett meghatározó résszé vált a zenélés, főállású zenészként is dolgozott. A helyi népdalkör agitálására 2004-ben belekezdett legelső tekerőlantja készítésébe. Manapság már nehéz írásos vagy képi forráshoz jutni a készítéssel kapcsolatban. Szerencséje volt, hogy egy citerakészítő a szárnyai alá vette, és alapos tanítást kapott tőle az elinduláshoz.  Ennek ellenére igen hosszas próbálkozásba, egészen pontosan másfél évnyi kísérletezésébe került, hogy a legelső hangszer megszólalhasson. Első produktumát máris vitte a zsűri elé, ahol megkapta az „ A” minősítést. A 2009-es Népi mesterségek művészete pályázaton pedig díjat kapott a „hagyományos tekerőlant nagyon szép új kialakításáért, az egyszerű, de igényes hangszerek megvalósításáért”, ahogyan az indoklásban szólt.

A tekerők gyümölcsfából készülnek: cseresznye, dió, körte, alma, meggy, ezek mind alkalmasak a tekerő készítéséhez. Egy-egy igényesebben kivitelezett tekerő elkészülési ideje hozzávetőlegesen 2 hónap. A legtöbb időt a felületkezelés veszi igénybe, hiszen a friss felületet sokáig nem lehet kézzel érinteni. A hangolás is precíz, nagy gyakorlatot kívánó folyamat, évekbe telik elsajátítani a megfelelő tudást hozzá. Természetesen – mint minden mesterembernek – neki is vannak egyéni stílusjegyei, miközben a hagyományok megtartására, a jellegzetes vonásokra is figyelni kell. A hangszer két legmagasabb pontját egy szintbe helyezte el, így szinte egybeolvad a fej és a kottaház. A billentyűzet is módosult, nagyobbra formálta őket, miközben a hangzás nem szenvedett kárt.

A hagyomány pedig szerencsére nem vész el, már ami a tekerőzést illeti. Balla Tibor többszörös Arany Páva- és Vass Lajos-díjas népművész a fiatal generációnak igyekszik átadni a tekerő megszólaltatásának művészetét. A művész Repáruk-féle tekerőn játszik, ami nagy elismerés egy készítőnek. Dezső pedig a jövőben is folytatni szeretné hangszerkészítő elhivatottságát, további magas minőségű, igényes tekerők készítésével. Ma már a citerakészítés gondolatával is kacérkodik.

Repáruk Dezső, Tiszaalpár, Szabadság u. 27. telefon: 70/581-1234, e-mail: reparukde@citromail.hu