Barcsikné Tercsi Ibolya szövő

Barcsikné Tercsi Ibolya szövő, „Magyar Kézműves Remek” díjas, Népi Iparművész, népi játszóház vezető, népi kismesterségek oktatója

Kecskeméten születtem 1962-ben, Kerekegyházán éltem 16 éves koromig. 22 évesen a Szórakaténusz Játékmúzeumban ismerkedtem meg a szövéssel, és vele egy időben más kézműves szakmák is felkeltették az érdeklődésemet. Kezdetben szakköri keretek között Nagy Maritól, a Népművészet Ifjú Mesterétől tanultam többek között az egyszerű szövést a fonatok készítését, valamint a parasztszövőszék felvetését is. 1991-ben lettem tagja a Duna-Tisza közi Népművészeti Egyesületnek és lehetőségem adódott különböző továbbképzésekre. A Magyar Művelődési Intézet szervezésében Bakay Erzsébet textilművész, egyetemi tanár szakmai vezetésével a csíkritmusok után a székely szőnyegek elméleti és gyakorlati ismereteinek alapjait sajátítottam el, és szövő szakkörvezető bizonyítványt szereztem. Három évvel később népi játszóházi foglalkozásvezetőnek tanultam. Lőrincz Péter szövőszékkészítő mesterrel való találkozásom nagymértékben elősegítette a fejlődésemet a különböző szövőeszközök szakszerű használatával, valamint a kötéstannal kapcsolatban. Borbély Jolán a textillel foglalkozó alkotóknak minden évben szervezett tanulmányutakat a határon túli településekre (Erdély, Felvidék, Délvidék, Kárpátalja), ami nagyon fontos volt számomra. Egyesületünk fontosnak tartotta a szövéssel foglalkozó tagjainak továbbképzését, ezért szakmai táborokat is szervezett. Többek között Nádudvarra, ahol Galánfiné Schmidt Teréz Népművészet Mestere műhelyében tanulhattam meg a kockás takarók készítését a hagyományos mintázási technikákkal, szín- és motívumkincsekkel. Alkotói fejlődésemet köszönhetem még a Mesterkurzusokon való lehetőségeknek is. Ezen alkalommal kerültem kapcsolatban Begovácz Rózsa néprajzkutatóval, aki inspirált a sokác kötények szövésére. Később ennek a kollekciónak köszönhettem a Népi iparművész címet.

Pályám következő mérföldköve a bukovinai festékesek szövése volt. Lőrincz Etel a Népművészet Mestere adott hiteles útmutatót előadásokon, a továbbiakban pedig előszeretettel forgattam a szakkönyvek mellett a bukovinai székelyek történetét is. Húsznál is több bukovinai festékest szőttem és azokkal nyertem el a „Magyar Kézműves Remek” címet. Az évek folyamán több alkalommal vettem rész Szelesné Kása Ilona vezetésével gyöngyfűző tanfolyamokon, ami rabul ejtett és később az elkészített ékszereket zsűriztettem. A táborok, játszóházak és különböző kézműves programokon való közreműködés motivált arra, hogy tanuljak. Bábcsoportvezető, pedagógiai és gyógypedagógiai asszisztens, és nemrégiben pedig a népi kismesterségek oktatója végzettséget szereztem. Néhány éve egy készségfejlesztő iskolában tanítom a szövést. A kezdetek óta eltelt közel 40 év, ami sok-sok tanulással, tanfolyammal, kutatómunkával telt.

Az alkotói munkám során visszatértem a saját festésű gyapjúfonallal készített tárgyak szövéséhez és egy kiállítási kollekciót valósítok meg. Nagyon szeretem a hivatásomat és a tanítványimmal minden nap új célokat tűzünk ki. Óvodás kortól a felnőttekig mindenkit szeretek tanítani, ünnepeken, jeles napokon játszóházat vezetni, és átadni azt a tudást, amit az elődeink hagytak örökségül.

Elismerések, díjak:

1994-95 Karácsonyi tárgykészítő pályázat II. díj

1997 Játékpályázat különdíj

2003 Amator Arcium különdíj

2007 Népi Iparművész címet kaptam

2015 Alkotói munkásságomat Helyi értéknek nyilvánították

2017 „Magyar Kézműves Remek” cím, Festékes szőnyegek

2020 Most van időm alkotni pályázat különdíj (Tanítványommal együtt)

2020 „Élő Népművészet” XVII. Országos Népművészeti Kiállítás szőttes kategória díja

1993-tól 37 önálló kiállításom volt

1987-től 80 alkalommal csoportos kiállításokon mutatták be alkotásaimat

1993-tól 69 zsűri számmal ellátott szőttesem van