Szalagszövő tábor

A Duna-Tisza közi Népművészeti Egyesület alkotóházában Pólya Zoltán és Vidák István vezetésével az egyik legősibb kézműves technika, a szalagszövés tudománya elevenítődött fel 2014. szeptember 12-14. között.

Szövött szalagot és övet már sok ezer évvel ezelőtt is készítettek kicsi, néhány lyukú kő- vagy csontlapocskákkal. Ásatások, néprajzi gyűjtések során nagyon sok helyen találtak különféle szalagokat, madzagokat és szövőtáblákat. Egyszerű madzagot, hevedert teherhordáshoz, kötözéshez használtak, díszes, színes szalagot hajszalagnak, övnek, pántlikának szőttek. Bölcső- vagy pólyaszalag, köténykötő, tarisznyafül, bocskorpánt, ingszegély, kantazsinór és még sok minden más készült ezzel az egyszerű technikával.

A kártyaszövés eredete is a történelem előtti időkre nyúlik vissza. Ó-Egyiptom és Babilon területén, de a kelták, a perzsák az arabok és a török népek is ismerték, készítették Kínában, Indiában, Peruban is. Sokféle használják ma is a két-vagy többlyukú szövőkártyákat. A kártyákkal szőtt szalag nagyon erős, ezért nemcsak sátorszalagnak használták, hanem fogantyúként zsákokra is varrták.

A szalagszövő vagy szádfa minden lyukába és résébe fűzünk egy-egy színes fonalat, a szálakat összefogjuk és rögzítjük. A szálakat párhuzamosra fésüljük, végein is megcsomózzuk, ezt a végét a derekunkra rögzítjük. A szövéshez választott színt a derék felőli csomóra kötjük. A szádfa fel- és lehúzásával keletkező résbe jobbról majd balról befűzzük a vetülékfonalat. Szalagszövés közben két dologra kell különösen vigyázni, mindig feszesen kell tartani a fonalat és figyelni kell a szélekre, hogy ne húzzuk be túl szorosan, mert hullámos lesz.

Nagy élmény volt a kovácsreggeli a szomszéd tanyán élő ezermesternél. Ez egy villámgyors étel, az erősen felhevített kovácsfogó közé egy szelet szalonnát teszünk, ami látványos gyorsasággal megsül, zsírja kiolvad és rácsepeg az odakészített kenyérre. Hagymával az igazi.