Mester és inas program beszámolója

A Csoóri Sándor Alap által támogatott Mester és inas programban az egyesületünk részéről 4 mester vett részt a tanítványával. Az alábbiakban olvashatjuk a mesterek részletes beszámolóját a program lebonyolításáról és sikeréről.

Mester: Bene Ágostonné népi iparművész kosárfonó, díszüvegfonó,

Inas: Tarjányi Tamás

Az inasom egy nagycsaládos, tanyasi gazdálkodó fiatalember. Szabadideje télen van, ezért a tanfolyamot késő ősszel kezdtük el, majd tavaszig, a mezőgazdasági munkák kezdetéig folytattuk.

A hosszú távú cél, hogy a díszüvegfonás hagyománya ne vesszen el. A feladat nehéz, mert a fonáshoz magas szintű szakmai tudás szükséges, és az alapanyag beszerzése is körülményes. A díszüvegfonás anyagában eltér a kosárfonástól, de a fonás technikájában nem, ezért az alaplépéseket egyszerű kosarakon tanítottam meg. Tamás jó kézügyességű tanítvány, könnyen átlátta a szerkezetet, a technikai útmutatóimat mindig pontosan követte.

Alkalmak tematikája:  3x3-as és 4x4-es kerek alj készítése, fenékszegés, gyűrűfonások (egyszerű, fordított), berakások, szegések (hárompáros, négypáros, ötpáros copf), ovális alj, benyúlófül, egyszerű csavart fül készítése.

Felhasznált anyagok: nem csak főzött amerikai fűzből, hanem hántolatlan és fehérvesszővel is dolgoztunk. A különböző alapanyagok más-más áztatási időt igényelnek, sőt, a megszáradt feketevesszőt „főzni” kell fonás előtt. Ez nem igazán főzést, inkább melegen-tartást, puhítást jelent, néhány órán át kb. 80 fokos vízben tartjuk a fonnivalót. Tamás tanyáján ezt is megtettük, főzőüst híján egy régi, bontott fürdőkádban főztük fel a hántolatlan vesszőt.

Hogyan változott a tematika, és miért: – az első 3 kosár elkészülte után egy kicsit eltértünk a tervezettől, egy copfszegéses tálcát fontunk. Az inasom ajándékba vitte a gyermekágyas feleségének, hogy ezen vigye neki ágyba a reggelit. Ez az első tárgy, amit közösen terveztünk: funkció – méret – alapanyag – forma – technika kérdéseit, a tárgyak kialakításának lehetőségeit, buktatóit is átbeszéltük. A következő tárgy – szintén a tanítványom kérésére - egy haltartó kosár. A magyar hagyományokban ez a tárgy nincs jelen, de külföldi oldalakon találtunk forrást méretre, formára. Itt is a tervezéssel kezdődött a fonás, készítettünk rajzokat, méreteztük a kosarat, megterveztük az aljat, az oldalfalak karószámát, a felső rész emelt oldalfalát és a fedelet. Egy kosár elkészült az én segítségemmel, egyet otthon önállóan font az inasom, majd mindkettőt felbőrözte. A bőrrel való foglalatosság nem tanult mestersége a tanítványomnak, tudása a szakmájához kapcsolódik, a lószerszámok javítása, készítése a mindennapi rutinjába tartozik. Ezt a tudást remekül alkalmazta a halas kosáron: készített rá pántot, mely a mellkason átvetve rögzíti a felfüggesztő szíjakat, csatos záródást alakított ki, és a szerkezeti elemeket hangsúlyozta nyersbőr szállal font vitézkötésekkel.

Ezek után még a tervezett kosárformákat is megfontuk, aszalókosár, kerek garabó és ovális kínálókosár is készült.

Tamás hosszútávon szeretne kosarat fonni, a tanyája melletti területen telepített vesszőt, hogy legyen alapanyaga. Dugványt készített amerikai fűzből, sárga fonófűzből és serevény fűzből. A díszüvegfonás alapanyaga, a nyúlvessző egy igen különleges vadfűz, mely a Homokhátság őshonos növénye. Tanítványom olyan szerencsés, hogy a lakóhelye körül talált régi bokrokat, melyet kitisztított. Reményeink szerint egy év múlva lesz fonható nyúlvesszője, és készítheti a csipkés fonatú díszüvegeket.

Nyilvános szereplések: Kiskunfélegyházán hagyományosan minden év szeptemberében megrendezésre kerül a Libafesztivál, mely a legkiemelkedőbb rendezvénye a városnak. A szervezők lehetőséget adtak arra, hogy a Mester és inas projektet bemutathassuk ott is, valamint inasommal Kecskeméten a Csoóri Fesztiválon is részt vettünk, lehetőségünk volt az elkészült munkákat kiállítani és mesterségbemutatót is tartottunk.

Mester: Kovács László fazekasmester, a Népművészet Mestere, Kalocsa

Inas: Kocsi Petra

Petra néhány hónapja, szinte heti rendszerességgel kereste fel műhelyemet, hogy megismerkedjen ezzel a csodálatos mesterséggel. Tudvalévő, hogy ezt a szakmát, rengeteg gyakorlással is, hosszú idő alatt lehet megtanulni, és Petra nagyon akart tanulni és nagy lelkesedéssel vett részt ebben a 50 órás programban.

A program legelső lépése a tudásfelmérés volt, ez segítette a Mester és az Inas elképzeléseinek összehangolását. Petra egy héten át, az órákat nem számolva, a tervezett keretet jóval túllépve, reggeltől estig, hétfőtől vasárnap estig gyakorolt és minden olyan szakmai fogást, ami előfordulhat, kipróbált.

Megtanulta a korongozást, elsajátította annak technikáját. Megismerkedett a hagyományos fazekasság technikai feladataival: edényszárítás, engobozás, karcolás, díszítés. Közreműködött a kemence rakásban is és a fatűzelésű kemencében történő égetésben is kivette részét.

Ezen a héten olyan ismeretekre tett szert, hogy a Mester felügyelete mellett, önállóan el tudta készíteni az általa tervezett kerámiákat. Ezt az átfogó tudást szakköri kereteken belül nem szerezhette volna meg. Műhelyemben több mint száz szakkönyv áll rendelkezésre, valamint az általam tanított fazekas technológiák, videón is megtekinthetők.

Komplett képet kapott egy technológiáról, munkafolyamatról, ami feltétlenül szükséges ahhoz, hogy el tudja dönteni a további hozzáállását ehhez a mesterséghez. Petra a mai napig is jár a műhelyembe tanulni, ha az ideje engedi, nagyon remélem, hogy személyével, tehetségével tovább gazdagodik ez a mesterség.

Mester: Schneider Péterné, a Népművészet Mestere, Harta

Inas: Stein Enikő

Tanítványom a hartai bútorfestés minden fázisában részt vett, a tervezéstől az alapozáson és festésen át, a lakkozásig.

Az alapozás első művelete a rájbolás és csiszolás. A kétszeri kékkel festés között, a száradási idő lejárta után történt meg a második csiszolás. Szükséges anyagok és eszközök: faátvonó tapasz, spakli, csiszolópapír, ecsetek és a kék festék.

Motívumok szerkesztése: Tudni kell, hogy a hartai motívumok pontosak és szimmetrikusak. Jellegzetes motívuma a kosárba vagy kehelybe állított virágcsokor, melyet szivárványkoszorú fog össze, itteni szóhasználattal striháknak vagy vonalas mintának is nevezzük. Szerkesztettünk egyenes formában és köralakú formában is. Mindhárom szerkesztési forma termékeinken megtalálható. Szükséges anyagok és eszközök a szerkesztéshez: vonalzó, körző, ceruza, radír, műszaki rajlap pontosan a festési felületre mérve vágva, ahová a motívumot szerkesztünk.

Motívumok festése: A hartai bútorfestést a kék alapon színes virágkompozíció jellemzi. Színhasználata egyedi, ezért fontos, hogy megtanuljuk a színek beosztását a motívumokban. A virágok alapszín szerinti satírozását, hogy melyik alapszínt, mely színekkel satírozhatunk. (kontúrozhatunk). Motívumok elkészítésénél egy festési munkafolyamatot tanulhattunk meg. Először is mindig a virágok alapszíneit festjük a beosztott színekkel, majd minden kiegészítő virág is rajta legyen mikor a zöldszárat és strihákat behúzzuk. Ezt követi a bordószín használata következik, mikor a strihákat- vonalakat a két zöld szár közzé húzzuk be úgy, úgyhogy mindig egy színnek üres helyet hagyunk. Piros színnel dolgozunk tovább. Minden második üres striha helyet pirossal festünk, ilyenkor elvégezhetjük a satírozásokat is. Majd a gyöngyvirágok pöttyözését a fehér satírozások követik. Narancs színt a kimarad üres sriha helyére festjük. Narancsszínnel a satírozásokat végezhetjük, majd az apró pöttyözések, szegélyezések és pirosításokkal fejezzük be a motívumokat. Ezek a munkafolyamatok minden egyes motívum festésénél ismétlődnek. Szükséges anyagok: Lukas Cryl Terzia Akril festékekkel dolgozunk: bordó, piros, narancs, sárga, zöld és fehér színekkel. Ecsetek: Alapszínek festéséhez mókusszőrből és Reinmarder művész ecseteket, a vékony vonalak behúzásához saját készítésű ecseteket használunk. Tradícionális házi készítésű ecseteket is készítettünk egy alkalommal a tanfolyam során. Szükséges anyagok: cicaszőr, libatoll, cérna, ecsetnyél, pici ragasztó és olló.

Lakkozás: Termékeink festésének befejezése után védőréteget viszünk föl a felületre, ezt végezhetjük matt vagy selyemfényű lakkal. Így védőréteget biztosítunk még a használatba vétel előtt a motívumok megvédéséhez.

A Mester és Inas programban három tárgyat sikerült elkészíteni. Legelőször egy 25 x 35 cm-es tükörkeretet festettünk. Leveles és vonalas striha minták között több fajta virágot és tulipánokat festettünk. A kész alkotáson 14 féle virágot és pöttyözéseket számoltunk össze. Második alkotásként 45 cm hosszú fali tálast festettünk. A motívumba bekerült a kehely és a kosár is. Tulipánt egy másik formában festettük, továbbá 7 szirmú virágok, botosvirágok, kráuthinklik, gyöngyvirágok is megtalálhatók. A harmadik alkotás egy kis sámli, melynek három festési felülete van. A két oldala, ahol jellegzetes motívummal díszítettük, kosárban álló virágcsokor, melyet szivárványkoszorú fog össze. Tulipán és egy madár páros is díszíti az oldalát. Tetején a tulipánok mellett a botosvirágokat és gombát levelek és strihák kötik össze.

Mester: Madár Helga, a Népművészet Ifjú Mestere, Kalocsa

Inas: Székely Kincső (gimnazista)

A Mester és Inas programnak köszönhetően egy tehetséges fiatal lány töltötte a nyarat a kalocsai fazekasházban. A kőbányai Szent László Gimnázium 10. évfolyamos emelt szintű rajz és vizuális kultúra csoport hallgatója. Már kisgyermek kora óta rendszeres résztvevője a nyári kézműves táborainknak, így az agyaggal már behatóan megismerkedett. A program által lehetősége volt komolyabb kerámiaedényeket készítenie, elsajátította a lapokból összeállított tárgyak készítését.

Az 50 órás program szakmai megbeszéléssel és múzeumlátogatás kezdődött. Megtekintettük a helyi és környékbeli kerámiagyűjteményeket, ezen ismeretek és népművészeti motívumok gyűjtése a további szakmai munkához elengedhetetlenek. Ezáltal fogalmazódott meg a készítendő tárgyak formája és kinézete is.

A következő fázis az elkészíteni kívánt kerámia tárgyak rajzolása, tervezése: fali képek, lapedények, házszám tábla, fűszertartó, tintatartó, szalvétatartó, fésűtartó, szappantartó, szalvétagyűrű, ékszerek, stb.

Az agyag gyúrása után a nyers agyaglapok kinyújtása mángorlón, majd megfelelő keménységűre való szárítása következett. Miközben szikkadt az agyag, kivágásra kerültek a megrajzolt papírsablonok. A sablon alapján kivágott agyaglap darabokat híg agyaggal, foccsal ragasztotta össze. Nagy precizitást igényel a rátéttel díszítés a tervezett minták alapján, de készített tárgyakat festéssel és karcolással is. Ezt követte a lassú szárítás, majd a megszáradt edények retusálása, előkészítése az égetésre. Kincső segédkezett a villanykemencés égetés berakásánál is. A végső fázis volt a zsengélt tárgyak bemázazása, majd újraégetése, így az inas teljes képet kapott a fazekas mesterség folyamatairól.