Kiszebáb készítése

A farsang hangos mulatságait még a középkor hiedelmei teremtették meg. Az emberek azt hitték, hogy a tél során a Nap elgyengül és ártó szellemek, boszorkányok kelnek életre. A jelmezes felvonulás, a zajok, a boszorkánybábu égetése éppen ezen ártó lények elüldözését volt hivatott megvalósítani. Sok helyen tüzes kereket görgettek, nagy máglyákat raktak, mert úgy hitték a tűz ereje segíti a Napot, hogy újra erőre kapjon. Eredetileg azért öltöztek jelmezbe, hogy elűzzék a halált, a rosszat és a hideget. A régi hiedelmeket mára elfeledték az emberek, de a jelmezes felvonulások megmaradtak.

A babona szerint a kiszebáb égetése megszabadítja az embereket minden bajtól. A téltemető népszokás igen kedvelt volt a falusi népek körében. A lényege, hogy a gyermekek kiszebabát és zajkeltő szerszámokat készítettek, mellyel a falu főterére vonultak. A vonulás közben hangosan zörgették szerszámaikat és télűző rigmusokat kiabáltak. (Kisz, kisze haj! Elűzzük a betegséget, behozzuk az egészséget, haj!) A vonulás a téren felállított máglyánál ért véget, ahol az összegyűlt személyek gondűző cédulákat tűztek fel a kiszebabára, majd bedobták a tűzbe. A papírokra azt írták fel, amitől szerettek volna megszabadulni. A máglya elhamvadásáig tavaszköszöntő versikéket és dalokat énekelnek.

Izsáki kézműves foglalkozásunkon a régi hagyományok ismertetését követően kisméretű boszorkánybábut készítettünk a gyerekkel. Először a seprűt alkottuk meg egy hurkapálcikára rafiából, majd rongyokból kialakítottuk a boszorkány testét. Ezeket az alkotásokat azonban nem vetettük a tűzre, hanem a gyerekek hazavihették megmutatni, eldicsekedni a művükkel.